Vallás

HIT ÉS MŰVELŐDÉSI ÉLET A KÉT FALUBAN

Ezúttal szükségesnek tarjuk megemlíteni a mai egyházközség – Karcfalva és Csíkjenőfalva – kialakulásával kapcsolatos tudnivalókat, ugyanis a XVIII. század közepéig más felcsíki falvak is ide tartoztak és egységes anyaegyházat alkottak. Így a jelenlegi két településen kívül Csíkmadaras, mint egyházközség a Csík-Nagyboldogasszony plébániához tartozott annak ellenére, hogy már a régebbi időktől saját temploma volt. 1742-ben az ottani hívek akaratát érvényesítve elszakad addigi egyházközségétől és önállósul. Csíkdánfalva esetében is változás áll be az ottani új templom megépítése után és 193o körül önállóvá válik.

A két falu határában levő templom építését a történészek a XV. századra teszik, amelyet 8 méter magas, terméskőből épült, lőrésekkel ellátott, szabálytalan kör alakú várfal vesz körül és egy meredek dombon helyezkedik el. A templomot az évszázadok folyamán többször felújítják, de nagyobb méretű építkezéseket 172o-ban, valamint 1796-ban és az azokat követő években végeznek. A régi templom falainak egy részét kicserélik, csak a szentély marad meg eredeti állapotában és kiszélesítik a templomhajót. A XX. század első felében újabb módosításokat eszközölnek, többször felújítják, elnyerve mai formáját.

Erdélyben a XX. századi egyházi tevékenység fellendülése kedvez a Csík-Nagyboldogasszonyi egyházközség megélénkülésének is. Javul a hívek lelki gondozása, valamint az egyházi javak helyes kezelése, a megyebírók és egyháztanácsosok felelősségteljesebb munkája. Ennek ösztönzői a mindenkori plébánosok, akik példaként szolgálják a híveket. Kiszolgáltatják a szentségeket: esketnek, keresztelnek, temetnek, a hitoktatást gyakorolják. Megemlítjük például Rancz János főesperes nevét, aki az 19oo-as évek elején az egyháztanáccsal egyetértésben vezeti a közösség ügyeit. 19o9-ben bekövetkezett halála után dr. Kászonyi Lajos lesz a plébános, akinek nevéhez fűződik a Katolikus Népszövetség közművelődési egyesület helyi szervezetének megalakítása. E szervezetet 1925-ben újjá szervezik, tagjainak száma ekkor megközelíti a 45o-et.

Az egyházközség életében jelentős esemény 1934 karácsonya, amikor a helységbe látogat Márton Áron, a későbbi püspök, aki abban az időben az Erdélyi Katolikus Népszövetség egyik irányítója. Az ekkor elhangzott beszédében hangsúlyozza az ifjúság tiszta erkölcsű és becsületes keresztény hitű nevelésének fontosságát, kultúránk és anyanyelvünk ápolásának szükségességét.

A Katolikus Népszövetség helyi szervezetének egyik nagy megvalósítása az 1936-1937 között felépített Katolikus Népház az állami iskola szomszédságában, amelyben helyet kap a felekezeti iskola is. A nehézségek ellenére élénkül a művelődési élet. 1939-ben például a templomban egyházgyűlést tartanak, ahol fellép az iskola énekkara és az óvódások egy csoportja. Különben a népszövetségi mozgalom Sass Antal plébánossága idején bontakozik ki 1922-1939 között, amikor az új épületben ismeretterjesztő előadásokat tartanak, amelyekre neves értelmiségieket is meghívnak, mint például Domokos Pál Péter, dr. Élthes Endre, Szász József, Antal Áron, Baumgarten László, Beczásy Zoltán és mások. Ez idő alatt létrehozzák a színjátszó csoportot, van szavaló- és olvasókör, alkalmi szórakoztató mulatságokat szerveznek és élénk énekkari tevékenység folyik Szász József kántor-tanító vezetésével, aki két évtizeden át foglalkozik az ifjúság zenei oktatásával. Az ő példáját követi egyházközségünk jelenlegi kántora, Bálint Zoltán, aki felvállalta a közel 6o tagú fúvós hangszerrel játszó gyermekzenekar tanítását. Első emlékezetes koncertjüket 2oo7 karácsonyán a templomban tartották. Talán ez volt a gyermekek számára az a pillanat, amelyre majd később, idősebb korukban is visszaemlékeznek.

Az egyházi és művelődési élet terén jelentős változás áll be a Bécsi döntést követő időszakban. Felélénkül a felekezeti oktatás és megnyitja kapuit a polgári iskola. Sass Antal plébános áthelyezése után rövid időn belül dr. Erdélyi András plébános veszi át az egyházi tevékenység irányítását. A II. világháború szele azonban egyre érezhetőbb lesz a községben. Ezért a plébános az egyháztanács tagjaival együtt biztonságba helyezi a kegyszereket, az irattárat, majd a front elől ő maga is elmenekül, de többé nem tér vissza az egyházközségbe.

A II. világháború után válságos időszak következik, az új rendszer üldözi az egyházi embereket, papokat és betiltják az általuk szervezett tevékenységeket. Egy ilyen válságos időszakban veszi át a plébániát 1945-ben a nagy tiszteletnek örvendő Lestyán Ferenc plébános, a későbbi püspöki helynök, aki igyekszik a hívek vallásos érzelmét megtartani és elmélyíteni. Plébánossága idején száműzik a vallás- és valláserkölcs tanítását az iskolából, azonban a templomban folytatja a hitoktatást, nem riadva vissza annak következményeitől. Tevékenységéért többször meghurcolták, letartóztatták. Az elkövetkező időszak lelki atyái közül említést érdemel Ambrus József plébános (1956-196l) további harca a karhatalommal. Ez a kollektivizálás időszakára esik, amikor a lakósság egyre elkeseredettebben ellenáll a fenyegetőzéseknek, a gyakori megfélemlítéseknek. Éppen ezért megnő az egyház iránti bizalom, a templom vonzereje, egyre több gyermek jár templomi hitoktatásra. A hatalom ezt nem nézi jó szemmel, amiért a plébánosnak 196l-ben erőszakkal távoznia kell az egyházközségből. Utóda Rancz József plébános, aki 196l-l972 között tovább folytatja elődje munkáját.

Az egyházközségbe helyezett plébánosok közül érdemes még megemlíteni Székely Gergelyt, aki 1975-199o között kitűnő szervező tehetségével felújíttatja a nagytemető kerítését. A lelki gondozás mellet nevéhez fűződik a kántori- és harangozói lakás felépítése, a szegényebb sorsban levő hívek anyagi támogatása, az egyházi birtokok gazdaságosabb megművelése. A rendszerváltást követően Fábián Zoltán veszi át az egyházközség híveinek lelki gondozását. Érdemei közé tartozik többek között egy új harang beszerzése és felszentelése, valamint az orgona teljes felújítása.

Fábián plébános távozása után, 2oo8 augusztusától az új lelki atya, Farkas Árpád, aki a templomi szolgálat mellett elsődleges feladatának tekinti az egyházi javak tisztázását, a telekkönyvek rendezését, a templom külső és belső tatarozását, vagyis az egyházi javak rendbetételét. Az egyházi vezetés átvétele után a községvezetők közreműködésével nyomban megkezdték a plébánia felújítását, a ravatalozó kápolna építését. Ez utóbbi felszentelését 2o1o augusztus l5.-re tervezik. E közben sor került az egyházi melléképületek részbeni javítására, megtörtént a torony és a templom felé vezető feljárók kivilágítása. 2olo elején új egyháztanácsot választottak, amely a napi reá háruló feladatok mellett olyan elgondolásokat próbál gyakorlatba ültetni (többek között a turizmus fellendítését), amelyek hozzájárulnak az egyházközség látványos előrehaladásához, a hívek vallásos érzelmének elmélyítéséhez.