Oktatás

Karcfalva község oktatástörténete egyértelműen visszavezethető a középkorra, amikor Nagyboldogasszony község oktatásáról beszélhetünk. Ebben az időszakban a hívek gyermekeivel a templom plébánosai foglalkoztak. A korai szervezett oktatás eredményességére utal az a tény, hogy a XVI. század végén és a XVII. század első felében már több „nagyboldogasszonyi” születési ifjú külföldi tanulmányutat tesz. A XVI. század végén már oskolamester tanította a települések gyermekeit. Az oktatás folytonosságára következtethetünk abból, hogy egy 1649. március 28-án kelt okirat Rákosi Benkő István „nagyboldogasszonyi oskolamestert” említi Csíkban közbíróként. Okiratok nem igazolják, hogy a tanítás hol folyt, de feltételezések szerint a korai századokban a templomban, esetleg a plébániai lakban, vagy az oskolamesteri lakban folyt az oktatás.

A XVIII. század elején Mártonffy György püspök vette gondjaiba az iskolát. Kötelezi az egyházközséget képzett tanító alkalmazására, megfelelő iskolaépület fenntartására és gondozására. Az iskolamestert, vagy tanítót csak a plébános és esperes engedelmével és beleegyezésével fogadhassanak az egyházközségek.

Nagyboldogasszony egyházának 1726-ban már minden bizonnyal volt iskolaháza. Az oktatást szívügyének tekintő püspök 1721-ben kötelezi híveit, hogy gyermekeiket iskolába járassák. Az iskolamesternek feleannyi fizetést kellett biztosítsanak, mint a plébánosuknak. Az egyházközség gondoskodott a tanítói lak és a hozzá tartozó gazdasági épületek karbantartásáról is.

Nem lehet pontosan kimutatni, hogy a korai időszakban, valamit a XVII. és XVIII. századokban mit tanítottak, de a püspök elrendeli, hogy írásra és jó erkölcsökre oktassák a gyermekeket. Egyidejűleg a kántorok feladatává tette az egyházi énekek oktatását. Ezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy imádságokra, egyházi énekekre, valláserkölcsre és írásra mindenképp tanították a gyermekeket.

A határőrség felállítása után a világi hatóság is jobban szívén viseli a tanítást. Az 1777-ben életbe lépett Ratio Educationis kötelezővé teszi az iskolalátogatást és az anyanyelvű oktatást. Ezen keretek között kell elsajátítani az írás-olvasást, az elemi számolást és a vallásismereteket. Ez után honosodik meg a „trivális” iskola, ahol az oktatási rendszernek három tárgyat, nyelvtant, szónoklást és dialektikát kellett tartalmaznia. Az oktatás tartalmát illető első pontos tájékoztatást a reformkorból kaptuk. Az 1837/1838-as tanévben a következő tárgyakat oktatták: vallástan, evangélium hirdetés, olvasás és írás, nyelvtan, diktálás, szóbeli és táblai számvetés, levélírás, templomi szolgálat.

Az 1854. évi iskolatörvényi szabályozás körülményei között elrendelik a 6-12 éves gyermekek kötelező beiskolázását és a 13-15 évesek ismétlőiskolára való utalását. Az 1848/49-es forradalom előestéjén a római katolikus iskolaügy kezdett nagyobb hangsúlyt kapni, lényegileg megérlelődött a népiskolai oktatásra való áttérés lehetősége.

Az Eötvös József nevéhez fűződő népoktatási törvény éreztette hatását. Iskola-felügyelő hatóságként létrehozzák az iskolaszéket, amelynek elnöke a plébános. Az iskolaszék feladata a nagyfokú hiányzások felszámolás és általában az iskolával kapcsolatos kérdések rendezése. 1871-ben külön iskolát alapítottak Jenőfalván is, így a régi megmarad kimondottan karcfalvinak. Ebben az évben Karcfalván öt osztállyal és 185 gyermekkel működött. 1872-ben az egyházi-tanács és az iskolaszéki gyűlés döntött arról, hogy Jenőfalván új iskolaépületet építsenek. 1874-ben fejezték be az új, kőből, fából és cseréptetővel készült iskola épületét, melynek két osztályterme és három munkaterme volt. Ekkor külön iskolaszéket alapítottak Jenőfalván is. Az új épület lehetővé tette az beiskolázottak számának növelését, valamit a tulajdonképpeni népiskolai oktatás meghonosítását.

Mivel katolikus egyházi iskolákról beszélhetünk mind Jenőfalván, mind pedig Karcfalván, az iskola felügyelője és igazgatója továbbra is helyi plébános volt, de beleszólt az iskolaügyekbe az egyházközség világi vezetősége, az egyházi iskolai tanács, illetve az iskolaszék. Az népiskolai oktatás felépítése, tanterve, oktatási módszerei és eredményessége tekintélyt szereztek az iskoláknak.

Az első világháború pótolhatatlan emberi és anyagi veszteségeket okozott a községben, ami ahhoz vezetett, hogy a községi elöljárók 1921. október 9-én a jenőfalvi iskola épületét a hozzá tartozó telekkel, épületekkel együtt átadta a román államnak. A karcfalvi felekezeti oktatás megmentésében oroszlánrésze volt Sass Antal plébánosnak és Gidró Alajos főmegyebírónak, így Karcfalván az 1920-as években felekezeti és polgári iskola is működik. Ezekben az években délelőtt és délután történt az oktatás, azaz délelőtt elméleti, délután pedig gyakorlati órák voltak, amelyeken a gyermekek kizárólag gazdasági eszközöket készítettek.

Az állami iskolákban 1924-ben alkalmazzák az Anghelescu-féle iskolatörvényt, ami létrehozta a kötelező, ingyenes hét osztályos állami oktatást, de ugyanakkor elrendelte a román nyelvű oktatást a kizárólag magyarok látogatta iskolákban is. Hasonló körülmények voltak az óvodákban is, amelynek elindítása véglegesen csak az 1929/1930 tanévben történt meg. A polgári iskolát a község nem tudta fenntartani, így 1928-ban kénytelen volt bezárni, de 1941-1948 között, a tanügyi reform bevezetéséig újra működött.

1940 előtt alig volt egy-két gyermek, akit felsőbb iskolába írattak volna a szülők, azok is módosabb, „úri” osztályokhoz tartozók gyermekei voltak.

A bécsi döntés megváltoztatta Észak-Erdély állami hovatartozását. Az újra kiépített magyar állami oktatási rendszer alapvető sajátossága abban rejlett, hogy az oktatás nyelve újra a magyar lett. A második világháború viszont hamarosan éreztette hatását, amely 1944-ben az oktatás felfüggesztéséhez vezetett. 1944 őszén az oktatás nyilván megkésve és súlyos anyagi helyzetben, a tanerők hiányában, a „román világ” visszatértének körülményei között indult újra. Ezt az akadályozta, hogy a szülők arra kényszerültek, hogy gyerekeiket munkára fogják.

1946 őszén már érezhetőek voltak a „román világ” megszorító intézkedései, ugyanis bevezették újra a román nyelv kötelező oktatását, Románia történelmének és földrajzának oktatását.

Az 1948-as tanügyi reform lényeges változásokat hozott. Megszüntette a felekezeti iskolákat, kizárólagossá tette az állami oktatást. Bevezették a hét osztályos, magyar tannyelvű, állami elemi iskolát Karcfalván is. Jenőfalva csak négy osztállyal és négy tanerővel, valamit óvodával maradt. A tanügyreformmal kezdetét veszi a kommunista eszmék propagálása az iskola falai között. Szovjet minta szerint az iskolából kiszorult a vallásos nevelés, helyét az ateista tanok veszik át. E célt szolgálta az 1949-ben létrehozott pionírszervezet is.

Közben az oktatás fejlődni kezdett. Bevezették a nyolc illetve tíz osztályos oktatást, ami azt jelentette, hogy az 1974/1975-ös tanévtől Karcfalván líceumi osztály is létesült és ugyanebben az évben és jól felszerelt iskolaműhelyt is hoznak létre.

Az 1980-as évek közepétől bevezették azt a gyakorlatot, hogy a diákoknak a tanár anyanyelvén kell tanulniuk, ami az oktatás elrománosítását célozta meg.

A szocialista gazdálkodás idején a tantestület mezőgazdasági gyakorlatot is kénytelen végezni a tanulókkal. Ez a gyakorlat tulajdonképpen abból állt, hogy ősszel, kevés fizetség ellenében dolgoztatták a tanulókat a TSZ földjein.
Az oktató és nevelő tevékenységet szervesen kiegészítették a sporttevékenységek. 1984-ben az iskola udvarára egy jégpályát építettek lelátóval, amely fellendítette a jégkorong iránti érdeklődést.

A 2000 augusztusi Nagyboldogasszony Napok alkalmával sor került az iskola névadó ünnepségére, amelyen a falu szülöttének Mártonffy György püspöknek a nevét vette fel az iskola.

Jelenleg mindkét településen működik iskola és óvoda, amely összesen 378 tanulóval foglalkozik. Jenőfalván az óvodában 41 kisgyermek jár, az I-IV osztályba pedig 61 tanuló. Karcfalván I-VIII osztály működik 188 tanulóval, amelyből 55-ön elemi tagozatosok, 133-an pedig általános iskolások. A karcfalvi óvodában 51 gyermek jár.

A karcfalvi Mártonffy György Általános Iskola lehetőséget biztosít a látogatásnélküli oktatásra is V-VIII osztályosok számára. Ezt a lehetőséget a környező falvakból 31-en használják ki, míg a második esély programot, amely az I-IV osztályokat foglalja magába, 6-on. Így a két település óvodás és iskolás gyermekeinek összlétszáma a 2009/2010-es tanévben 378.

A tanerők létszámát tekintve a községben 5 óvónő, 8 tanítónő, 18 tanár dolgozik. Ezen kívül 6 kisegítő személyzet, 1 könyvelőnő, 1 titkárnő és 1 könyvtáros segíti az iskola hatékony munkáját.

Forrás: Dr. Pál-Antal Sándor, Karcfalva Múltjából
Szabó Miklós - Jakab Sámuel, Mesél a múlt, Csíkjenőfalva 800 éves története
Összeállitotta
Farkas Beáta